2007. október 14., vasárnap

Hogy is kezdjük?

Igazi család 2007 elején lettünk. Ez olyan megfoghatatlan dolog. Mert gyerek nélkül is összetartoztunk ugyan, de akkor a családot a szülők és a testvérek jelentették, kinek-kinek a sajátja. Miso színrelépésével viszont mi lettünk család, a többiek pedig a rokonok. A szervezet feje Gergő, a lelke én, Andrea, Bodza az arany retriever és a bébi, alias Bujdosó Misko Simon pedig az összes többi "töltőanyag", ami a rendszert tökéletes egésszé teszi. Valahogy így állunk...

2007 májusában voltak az első vérvételek, ekkor Miso a negyedik hónapot taposta (illetve még csak forogta). A kontrollra azért került sor, mert a pediatránk szerint a bébi 1 grammot sem hízott a legutolsó találkozásunk óta. Később kiderült, hogy feltehetőleg az anyatej volt túl zsíros számára és ezért többet bukott a sokéves átlagnál. A történetet viszonlag gyorsan rövidre zártuk: átálltunk tápszerre és a hetedik hónaptól elkezdtük bevezetni az egyéb élelmiszereket. Számunkra ezzel a téma le is lett volna zárva, ha a doktornéni nem erősködik azon, hogy egy belgrádi (azért nem magyar, mert egyelőre Montenegróban élünk) gasztroenterológus specialista konzultációjára feltétlenül szükség van. A laboreredmények ugyanis minimális vashiányon kívül mutattak még eltérést két májenzim tekintetében is: SGOT, SGPT. Kétszeri konzultáció után a professzor azt javasolta, hogy Magyarországon végeztessünk májbiopsziát. Azt hiszem még ekkor sem vettük teljesen komolyan a dolgot, de azért egy barátunkon keresztül felkerestük dr. Arató András gyermek gasztroenterológust (I. sz. Gyermekklinika), aki egy újabb vércsapolás után megállapította, hogy ez nem az ő asztala, hanem a gyermekneurológus dr. Herczegfalvi Ágnesé (Bethesda Gyermekkórház www.bethesda.hu ). Nem volt könnyű időpontot egyeztetni vele, figyelembe véve, hogy mi külföldön élünk és ő sem időmilliomos. A találkozó végül október elején jött össze a doktornő lakásán, amúgy kutyafuttában. Ez azt hiszem neki sokkal szokatlanabb volt mint nekünk (több éves külföldön élés után nekünk ez a bevett hazai gyakorlat), talán számára a kutya itt el is lett ásva szépen, ami a "viszonyunkat" illeti.

Tehát Herczegfalvi doktornővel történt első találkozásunkkor lett nyilvánvaló számunkra, hogy itt tényleg többről van szó, mint múló nátha... Persze ekkor még azt mondta, hogy disztrófiából (genetikai hátterű betegség) sokféle van és nem kell egyelőre semmin agyalni. Végeztessünk izombiopsziát, amelyet majd németországban és magyarországon is meg fognak vizsgálni.
Gergő már akkor is megkérdezte, hogy ez feltétlenül szükséges-e, mondván, hogy ha egy egyszerű nyálkenetben is ott van a DNS minta, akkor miért nem nézik meg azt. A doktornő szerint ez kikerülhetetlen, ezért meg is beszéltük, hogy novemberben túl is leszünk rajta.
(Később kiderült, hogy a dobókockányi méretű kimetszés, az egész tortúrával együtt elkerülhető lett volna.)