Ritka Nap 2012

Ebben az évben már másodszorra vonultunk fel standdal a rendezvényre és örömmel tapasztaltam, hogy asztalunknál az elmúlt évhez képest nagyobb lett a "pörgés". Külön öröm, hogy "mieink" közül is láttam ismerős arcokat, sőt olyan is akadt, aki az elejétől figyeli a bogot, de csak most volt alkalmunk megismerkedni.

Persze ismét beleestem a nem tudok duplikálódni csapdába, így volt, hogy a standnál és volt, hogy az előadásokon maradtam ki valami érdekesből. Az utóbbi persze pótolható lesz a szépen megújult RIROSZ oldalon. A honlapot a ritkákra (azaz ránk is) vonatkozó Nemzeti Terv miatt is érdemes böngészni. Egyelőre sokak számára egy lehetetlen utópia ez, de ha most nem dolgozunk a megfelelő terv kialakításán, akkor végleg elkaszáljuk annak lehetőségét, hogy jobb legyen. Mert persze közismert, hogy a magyar egészségügy sok sebből vérzik és sok mindenben lehet keresni a hibát, csakhogy nincs értelme. Helyette inkább itt a cselekvés ideje, mert itt a lehetőség, hogy mi, krónikus érintettek és családjaik megmondjuk, hogy mitől lenne jobb az ellátásunk.

A mániákus Facebookra tapadóknak ajánlom: https://www.facebook.com/rirosz

Kis műtét, nagy elhatározással

Végre túl is vagyunk rajta és hogy Verebély tanár úr szavait idézzem: tábornoki méretű volt ez a vízsérv.
Reggel 7-kor még vígan almalevezett otthon Misko, 8-kor felvetettük magunkat az egynapos sebészeti osztályra egy rendkívül arrogáns és érzéketlen nővel, majd 9-kor már meg is kapta a kedélyjavító-ellazítót, amitől kellőképpen gabalyodott a nyelve és el is bódította mire a műtőajtóhoz értünk.
Az egész procedúra kb. 50-60 percet vett igénybe, az altatással, kaszabolással és ébresztéssel együtt. Az aneszteziológus - aki egyébként rendkívül szimpatikus ember, abból a fajtából, akin megérzi az ember, hogy szívvel dolgozik, odafigyel és magabiztosan tudja, hogy mit csinál, azt is tudja, hogy miként szólitsa meg a szülőt és van benne szakmai alázat - elmondta, hogy altatógázra nem volt szükség, mert Misko remekül együttműködött a kanül behelyezésnél. Verebély tanár úr pedig azt is mondta, hogy sima ügy volt.

Ami nem volt sima, az az ébredést követő másfél óra volt. Ez gyakorlatilag konstans üvöltéssel telt, "van kalapja, nincs kalapja" elv mentén. Vagyis mindegy volt mit mondunk, egy állítás vagy annak az ellenkezője épp oly veszedelmet hozott, mintha csak csendben ültünk volna.

De aztán persze ezen is túllendültünk és délután négyig egészen jól megvoltunk Harisnyás Pippivel és az iSplash applikációmmal.

Délután négykor pedig már haza is mehettünk, zsebünkben két jó tanáccsal: ne fürödjön és ne ugráljon. Egyiket sem könnyű betartani...

Egyébként az első kiírt műtéti időpontra nem tudtunk elmenni, mert a fiatalúr belázasodott. Feltehetőleg puszta izgalomból. Ezért a rákövetkező időpontokat nem jelentettük be neki előre, de így is le kellett mondani a sorozatos megbetegedések miatt.

Egy héttel a mai műtét előtt megkérdezte tőlem, hogy mikor csináljuk már meg a "kukiműtétet", mert már nagyon szeretne túl lenni rajta. A megfogalmazáson és a hangnemen egyértelműen érződött: most áll készen fejben a dologra. Olyan volt ez, mint amikor három éve egyik napról a másikra eldöntötte, egyedül fog karúszóval úszni a mély vízben. Ha ő fejben lerendezi magában a dolgot, akkor flottul mennek az ügyek, de azt illik kivárni. (Ez persze a hétköznapi dolgokban nem is olyan könnyű nekem.)

Az új VECTTOR

Könnyebb, dögösebb és okosabb.
Ami számunkra az egyszerűen felfogható változás, hogy egy gépet több pácienshez is hozzá lehet rendelni (erről bővebben majd egy másik posztban), van benne egy kivehető SD kártya, amelyet egy speciális USB eszközbe téve, havonta a netre kapcsolódó gépünkbe helyezve automatikusan információt szolgáltat a klinikának. Ezen kívül tapasztaltam néhány változást a protokollkiosztásban, de ez nem magával a géppel van összefüggésben, hanem a doktor egyéni elbírálása dönt bizonyos helyzetekben.
A használatában annyi változás van, hogy már mindegy melyik hőmérőt es melyik elektródát rendeljük a bal vagy a jobb kézhez. Ugyanakkor, a tappancsozás közben hallható jelzések egyikénél sem lehet már levenni a hőmérőket (ha így teszünk, a készülék panaszkodni fog). Valamint, a 40 perc végét sem 3 rövid hang jelzi, hanem 2-es, az új protokollnak nincs külön szignálja (ezt hiányolom, de végülis olvasni ugye tudunk, kiírja).

Texas másodszor

Szatmári Ádám már a negyedik magyar sorstárs fiú, aki VECTTOR-t fog használni. Hogy miként kerülhetett a címbe mégis a "másodszor"? Nos úgy, hogy Ádámnak és anyukájának én adom a díszkiséretet és igyekszem legjobb tudásom szerint segíteni őket mindenben. Ádám rendkívül lelkes és az orkákon kívül persze dr. Rhodes-al való találkozást is nagyon várja, amire hétfőn reggel kerül majd sor. Nagyon drukkolok neki, remélem valóban lassíthatja a masina a folyamatokat. Olyan jó lenne erre valódi bizonyítékot találni...